Német anatómus, hisztokémikus, író, egyetemi tanár
1948-1950 elektroműszerész, 1950 és 1956 között a Friedrich Schiller Universität Jena (a jénai Egyetem) orvosi fakultásán diplomát kap, melyet hisztokémiai doktori disszertációval zárt le. 1958 az embriológia megbízott előadója. 1961 az Anatómia Intézet hisztokémiai részlegének vezetője. 1962 habilitáció. 1963 az intézet megbízott-, majd 1964-ben kinevezett igazgatója. Az intézetet átszervezte: elektronmikroszkópia mellett az autoradiográfia is helyett kapott, a mikroszkópos részleg (fluoreszcens- és polarizációs mikroszkópia) mellett kémiai és biokémiai részleget szervezett. 1969-től a humán vörösvértest felületének vizsgálata állt előtérben komplex módszerekkel. "Ultrahistochemie" c. könyve 1969-ben és 1973-ban ért meg újabb kiadást. Ma is nélkülözhetetlen az Elektronmikroskopische Histochemie, Teil 1. könyve, mely a Handbuch der Histochemie sorozatban jelent meg 1977-ben. Több nemzetközi hisztokémiai Társaság vezetőségi tagja. Előadásait utolsó pillanatig megtartotta. Súlyos betegsége megszakította pályáját. 1985-ben és 1990-ben nemzetközi részvétellel Günther Geyerre emlékező symposiumot rendeztek Jénában. (Dr. Josef Makovitzky)