Francia matematikus
A Collège de Nancy-n tanult, majd magántanítványokat oktatott. A francia forradalom idején a hadseregben szolgált 1795-ben Nimès-ben a nemrég alapított École Centrale-on lett a matematika professzora. Nagy hatással volt rá Monge, aki abban az időben a párizsi École Polytechnique igazgatója volt. 1810-ben megalapította saját folyóiratát, Annales de mathématiques pures et appliquées címmel, amely 1830-ig jelent meg, ebben korának számos neves matematikusa publikált. Elsősorban geometriával foglalkozott, de jelentek meg munkái a matematika más területein is. 1816-ban az asztronómiai tanszék vezetője lett a Montpellier-i egyetemen, 1830-ban pedig az egyetem rektora, itt tanított 1844-ig, nyugdíjbavoulásáig. Legnevezetesebb eredménye Apollonius problémájának megoldása. A projektív geometriában ő vezette be a dualitás fogalmát.