Orvos, immunológus, egyetemi tanár
1950-ben a Debreceni Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet, majd ugyanitt a III. sz. Belgyógyászati Klinika tudományos munkatársa, tudományos főmunkatársa volt. 1963-1973-ig az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Központi Kutatólaboratóriuma, ill. az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI) Immunkémiai Osztálya tudományos osztályvezetője. 1973-1995-ig az ELTE TTK Immunológiai Tanszék egyetemi. tanára és a Tanszék vezetője, kutatóprofesszora, emeritusz professzora. 1965-1966-ig a Birminghami Egyetem Kísérleti Kórélettani Osztálya és a Lausanne-i Egyetem Biokémiai Intézete vendégkutatója volt. Immunológiával, elsősorban a magasabb rendű szervezetek humorális védekezésében központi szerepet betöltő ellenanyag- molekulák vizsgálatával foglalkozott. A világon elsők között írta le a papainérzékeny és papainrezisztens immunglobulinokat, majd megállapította azok szerkezeti sajátosságait. Később érdeklődése az immunsejteken található Fc-receptorok tanulmányozása felé fordult. Nevéhez fűződik az OHVI-n belül az immunkémiai osztály megszervezése, ill. az ELTE TTK-n az Immunológiai Tanszék felállítása. 1982-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja volt.