Matematikus, főreáliskolai igazgató
Budapesten mint tanárjelölt a tudományegyetemen és a műegyetemen a matematikát és a természettudományokat hallgatott. 1876-ban az alsó-lendvai polgári iskolához tanítónak, 1877-ben pedig a máramarosszigeti felsőbb leányiskolához rendes tanárnak nevezték ki. 1885-ben a besztercebányai állami felsőbb leányiskola igazgatója lett, 1891-től a kassai állami főreáliskola igazgatója. Időközben megszerezte a középiskolai tanári oklevelet a mennyiségtanból és természettanból. A doktori disszertációja mai szemmel nézve is az első olyan tézis, amelyet számontart a nemzetközi matematikai szakirodalom. Szabó Péter Gábor, szegedi matematikatörténész szerint Gerevich Emil volt az első magyar matematikus, aki a felfelé menő lánctörtekkel behatóbban foglalkozott: "A felfelé menő lánctörtek analízise" című munkájában, amely 1889-ben Besztercebányán jelent meg.