Amerikai fiziológus, Nobel-díjas
Wisconsin egyetemen végezte orvosi tanulmányait, Erlanger tanítványa volt. Diplomamunkáját 1915-ben a Johns Hopkins University-n védte meg. 1916-ban került St. Luisba a Washington egyetemre, s ott kezdett tudományos együttműködést Erlangerrel. 1921-ben a gyógyszertan professzora lett, több európai kutatóintézetben is dolgozott. 1933-53-ig a Rockfeller Orvosi Kutatóintézet igazgatója volt. Gasser és Erlanger munkája tette lehetővé az agyi és idegi rendellenességek vizsgálatára, valamint a kezelések eredményességének ellenőrzésére alkalmas korszerű vizsgálóberendezések kidolgozását. 1944-ben megosztott élettani-orvostudományi Nobel-díjat kaptak azért a felfedezésért, hogy az idegrostoknak ugyanazon az idegkötegen belül különböző funkciójuk van.