Francia matematikus, csillagász, filozófus
Az Aix-en-Provence-i egyetemen filozófiát, majd Avignonban teológiát tanult. 1615-ben pappá szentelték, Digne-ben volt kanonok. 1617-től 1623-ig az Aix-en-Provence-i egyetemen a filozófia tanszéket vezette. Nicolas-Claude Peiresc obszervatóriumában, akitől anyagi támogatásban is részesült, csillagászati megfigyeléseket végzett. Számos filozófiai művében az ókori epikuroszi atomelméletet a keresztény teológiával próbálta összeegyeztetni. Arisztotelészt bírálva törekedett arra, hogy tanait az atomelmélettel összebékítse, szerinte az őselemek (föld, víz, tűz stb.) is atomokból állnak. Támogatta Galilei nézeteit. 1645-ben Richelieu támogatásával a College Royal matematikaprofesszora lett. Igen sokoldalú ember volt, műveiben nemcsak filozófiával és természettudományokkal foglalkozott, hanem más tudományokkal is. Többek között megállapította, hogy a Földközi tenger kiterjedése jóval kisebb, mint azt előzőleg feltételezték. A mai tudományos gondolkodás egyik megalapozója, filozófiája Molière-t és La Fontaine-t is megihlette.