Atomfizikus, egyetemi tanár
1943-ban szerzett tanári oklevelet matematika-fizika szakon a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Már hallgatóként Ortvay Rudolf mellett dolgozhatott, majd 1941-1943-ig tanársegédként tevékenykedett. 1943-1945-ig a pápai Református Kollégium tanára volt. 1945-1953-ig a budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetében tanított. 1953-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszékének tanszékvezetője lett. 1965-ben a kvantumkémia területén végzett munkásságáért Állami Díjjal tüntették ki. Az 1963-64-es tanévben Boulderben (Colorado, USA), az 1978-79-es tanévben pedig Göttingenben volt vendégprofesszor. Tudományos pályáját Gombás Pál irányításával kezdte. Kutatási területe a kvantumkémia és szilárdtestfizika. Egyik legszélesebb körben idézett tudományos eredménye a kicserélődési potenciál egyszerűsített alakjára vonatkozik. Nemzetközi rangú tudományos iskolát teremtett a Debreceni Egyetem Elméleti Fizikai Tanszékén. 1970-től az MTA tagja volt.