Elméleti fizikus, egyetemi tanár
Erdélyben született, a kolozsvári református kollégiumban érettségizett 1943-ban. Kolozsváron szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet, majd tanársegédként bent maradt az egyetemen, a Fényes Imre vezette elméleti fizika tanszéken. 1949-ben doktorált. 1950-ben Fényes Imre visszatért Magyarországra, Gábos Zoltán azonban Kolozsváron maradt, igyekezett megőrizni a régi szellemet, és Fényes Imrét követve kötelezte el magát a magyar hallgatók színvonalas oktatása és a termodinamika kutatása mellett. 1962-ben lett egyetemi tanár az akkor már Bábes-Bolyai Tudományegyemen. Román társszerzőkkel közös, román nyelven kiadott egyetemi tankönyvei is vannak, de 1957-ben magyarul jelent meg Kolozsváron "A kémiai termodinamika alapjai", 1982-ben "Az elméleti fizika alapjai", 1996-ban "Termodinamika" c. könyve. Közben 1990-től már professor emeritusként oktatta, nevelte kolozsvári tanítványait, és az 1990 utáni szabadabb légkörben szívesen tett eleget magyarországi felkéréseknek, meghívásoknak is. Eredményesen foglalkozott a természettudományok erdélyi történetének feltárásával. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti tagja, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett. Érdekes cikkei jelentek meg a Természet Világában, és több kitüntetést is kapott Magyarországon, miközben végig kolozsvári lakos maradt. 2011-ben, a Magyar Tudomány Ünnepén, elnyerte a Simonyi Károly-díjat fizikából. (Dr. Radnai Gyula)