Magyar születésű angol mérnök-fizikus, a holográfia feltalálója, Nobel-díjas
A Markó utcai főreálban Frank János, a szívesen kísérletező fizikatanár tanítványa volt, de egy, a müncheni Deutsches Museumba tett családi kirándulás szerettette meg vele igazán a fizikát. Műegyetemi tanulmányait Budapesten kezdte és Berlinben fejezte be. Doktori disszertációját a katódsugár oszcillográf érzékenységét növelő találmányára alapozta, majd a Siemens & Halske cégnél és itthon az Egyesült Ízzónál vállalt kutatói, fejlesztői, tanácsadói munkát. A harmincas évek második felében már Angliában dolgozott a plazmalámpán, a lapos képernyőjű televízión, a 3D-s mozi kifejlesztésén, a háború alatt az Anglia fölé berepülő ellenséges gépek felderítésén, a háború után pedig az elektronmikroszkóp leképezésének javításán. Ennek során ismerte fel a holográfia elvét, amit látható fényre csak a lézerek kifejlesztése után lehetett eredményesen alkalmazni. Ezért kapta meg csak 1971-ben az 1948-as találmányáért megérdemelt Nobel-díjat. Egyetemi oktatóként tehetséges fiatalokkal vette körül magát. Nemcsak számos új találmányt szabadalmaztatott, de alapító tagként vett részt az emberiség jövőjéért aggódó Római Klub munkájában is. "A jövő feltalálása" c. könyve 1963-ban jelent meg. 1964-től volt az MTA tiszteleti tagja. (Dr. Radnai Gyula)