Osztrák zoológus, Nobel-díjas
Egyetemi tanulmányait Bécsben és Münchenben végezte, 1910-ben szerzett diplomát. 1921-ben a rostocki egyetem Állattani Intézetének igazgatójává nevezték ki, 1923-tól pedig a Breslaui (ma: Wroclaw, Lengyelország) Egyetemen igazgató. 1925-ben visszatért a müncheni egyetemre, s állattani intézetet létesített. Amikor az a II. világháborúban elpusztult, Ausztriában, a grazi egyetemen folytatta működését. 1950-ben visszatért Münchenbe, és ott maradt nyugállományba vonulásáig, 1958-ig. Legfontosabb és legismertebb eredménye a méhek "nyelvének" felfedezése. Frisch kísérletekkel és megfigyelésekkel megállapította, hogy a méhek tánccal kommunikálnak. Foglalkozott még a méhek szín- és formaérzékével, szagérzékelésükkel. A méhek kapcsolattartását tanulmányozva jelentősen gazdagította a rovarok kémiai és vizuális érzékelésének ismeretét. Az állati viselkedést kutató Konrad Lorenzcal és Nikolaas Tinbergennel megosztva 1973-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.