Építészmérnök, műegyetemi tanár
1918-ban szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1920-tól mint tanársegéd, 1925-től mint adjunktus működött a műegyetem újkori építészeti tanszékén. 1942-től az összevont ókori és újkori építészeti tanszék tanára volt, 1944-től a tanszék vezetője, 1945/46-ban dékán is volt. Az építészettörténet kiváló oktatója volt. 1946-ban gyógykezelés céljából utazott Stockholmba. Számos lakóépületet, iskolát tervezett. Legfontosabb munkája az óbudai evangélikus templom. A 2. világháború után ő vezette a Bécsi kapu-téri evangélikus templom helyreállítását. Több építészeti pályadíjat nyert.