Szovjet-orosz matematikus, geofizikus, kozmológus
A pétervári egyetemet elvégezve 1913-ban a pavlovszki Aerológiai (Légkörkutató) Obszervatórium munkatársa, a Szt. Pétervári egyetem matematikai intézetének magisztere, az I. világháborúban az orosz hadirepülők szakértője. 1923-ban a Központi Geofizikai Obszervatórium igazgatójává nevezték ki, az orosz Geofizikai és Meteorológiai Folyóirat főszerkesztője. Elsők között foglalkozott a légköri turbulencia elméletével. 1925-ben részt vett az oroszországi rekordnak számító 7,4km magasságú léggömb felszállásában. Korán felkeltette érdeklődését Albert Einstein általános relativitáselmélete (1916), és 1922-24 között kidolgozta a homogén izotróp világmodellek három lehetőségét, ezek egyik esete a táguló, a másik az összehúzódó univerzum. A Fridman-univerzum észlelési alátámasztását 1929-ben Edwin P. Hubble szolgáltatta 1929-ben a csillagrendszerek távolodásának kimutatásával. A táguló univerzum elméletével megelőzte Robertson, Walker és Lemaitre modelljeit. Nevét a 3651.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)