Vegyészmérnök, egyetemi tanár
Vegyészmérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte 1911-ben. A diploma megszerzése után Karlsruhéban ösztöndíjasként folytatta tanulmányait. Hazatérve Engler professzornál kezdett dolgozni a Magyar Petróleumipari Rt.-nél különböző beosztásokban a szénfeldolgozó iparban. Ezidőben a műegyetemen külső munkatársként -1946-tól magántanárként, 1950 és 1964 között egyetemi tanárként - oktatott. 1948-ban létrehozta a Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézetet, aminek igazgatója volt 1969-ig, de haláláig részt vállalt annak minden tevékenységében. - 1934-ben világviszonylatban is elsőként vetette fel a cseppfolyósított földgáz szállításának lehetőségét. Magyarországon elsőként foglalkozott a motor kenőolajok üzemközbeni vizsgálatával, valamint adalékolásával. Kutatásainak középpontjában a kőolaj gyártás nyersanyagainak és melléktermékeinek vizsgálata állott. Több műve jelent meg e tárgykörben. Tagja volt több hazai bizottságnak és külföldi tudományos egyesületnek. Munkásságát több érdemrenddel is elismerték. 1950-ben Kossuth-díjat kapott. Övé volt hazánkban a legelső műszaki doktori vasdiploma (1978). 1948-tól az MTA tagja.