Francia kémikus
1831-ben került Joseph-Louis Gay-Lussac laboratóriumába, és különféle oktatói posztok betöltése után lett 1850-ben Gay-Lussac utóda a Párizsi Természetrajzi Múzeum vezető kémikusaként; 1879 és 1891 között igazgatta a múzeumot. Többek között az ozmiumsav, az ózon, az ozmium-, vas-, ón- és ólomvegyületek vizsgálatával foglalkozott. Megkísérelte a szabad fluor elkülönítését, felfedezte a hidrogén-fluoridot és annak számos sóját. Tanulmányozta a levelek és a virágok színezőanyagait, valamint különféle állati eredetű anyagok összetételét. Hozzájárult a vas-, acél-, kénsav-, üveg- és papírgyártás fejlődéséhez és különösen a zsírok elszappanosításának technológiájához. Alumínium-oxid kristályokat próbált készíteni, és sikeresen állított elő rubint.