Olasz matematikus
Rómában végezte matematikai tanulmányait az egyetemen. 1875-ben szerezte meg a doktori fokozatot. Szicíliában, majd Viterboban tanított. 1881-től kezdve a római katonai akadémia matematikatanára volt. Felajánlották neki a nápolyi egyetem matematika tanszékének vezetését, de nem hagyta el Rómát. Legfontosabb eredményeit a csoportelméletben érte el, itt fontos szerepet játszik az általa bevezetett Frattini-részcsoport, valamint a bizonyításban használt ún. Frattini-elv.