Angol vegyész
Gyógyszerésztanoncként tanulta meg a kémiai kísérletezést. Később a Marburgi Egyetem laboratóriumaiban tanult, itt doktorált (Ph.D.) 1849-ben. A manchesteri Owens College első kémiaprofesszora lett 1851-ben, majd 1863-ban, Michael Faradayt követve, a londoni Royal Institution of Great Britain kémiaprofesszora lett. 1865-ben kezdte meg húszéves tevékenységét a Királyi Bányászati Iskolában. Az 1850 táján elinduló kutatások vezették el ahhoz a felismeréshez, hogy valamely elem egy atomja egy másik elem atomjai közül csak korlátozott számúval képes vegyülni. 1852-ben megalkotta a vegyértékfogalmat, a modern szerkezeti kémia alapfogalmát. 1868-ban a folyók szennyeződésével foglalkozó második királyi bizottság tagjává nevezték ki, hatalmas mennyiségű információt tárt fel a folyók szennyezettségével és a víz tisztításával kapcsolatban. 1868-ban Joseph Norman Lockyerrel működött együtt azokban a vizsgálatokban, amelyek nyomán Lockyer felfedezte a héliumot a Nap atmoszférájában.