Brit fizikus, asztronómus
Ösztöndíjjal tanult a Cambridge-i Trinity College-ban. Az első világháborúban a tengerészetnél szolgált, itt súlyosan megsebesült. Sebesülése következtében Archibald Hill ballisztikával foglalkozó csoportjához került. Érdeklődése itt fordult a fizika felé, fontos eredményeket ért el a lövedékek aerodinamikai számításaiban. A háború után visszatért a Trinity College-ba, ahol matematikát oktatott. Munkássága főként a statisztikus mechanika és termodinamika területére esett. A csillagok spektrumáról és hőmérsékletéről szóló munkája - melynek megírásában társszerzője volt Arthur Milne - alapvető fontosságú. 1926-ban Paul Dirac-kal együtt a fehér törpe csillagok statisztikai mechanikai tárgyalását adta meg. 1932-ben a Cambridge-i Cavendish Laboratory elméleti fizikai tanszékére választották meg. A második világháborúban rossz egészségi állapota ellenére ismét hadi szolgálatra jelentkezett. A Kanadával és az Egyesült Államokkal való tudományos kapcsolatok tartása volt a feladata. 2. világháborús szolgálatainak elismeréseképpen lovagi címet kapott. A fizika számos kiválósága volt Fowler tanítványa Cambridge-ben, köztük három későbbi Nobel-díjas is. A Royal Society tagja volt.