Feltaláló, gépészmérnök
A zürichi műszaki egyetemen 1929-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd ugyanott tanársegéd. Hazatérve 1930-1948 között a Magyar Radiátorgyár Rt. fejlesztő mérnöke, 1951-1953-ban a Hőtechnikai Kutató Intézet igazgató helyettese, majd az Energiagazdálkodási Intézet osztályvezetője, 1964-től irodavezetője. Kiemelkedő találmányai: "Invert-rostély", "Sterilizátor", a Heller-Forgó-féle légkondenzációs berendezés társfeltalálójaként nevéhez fűződik a hazai apróbordás alumínium hőcserélők kifejlesztése, amelyet számos országban szabadalmaztattak, a gőzzel fűtött, párhuzamosan kapcsolt csövekből álló hőcserélők légtelenítési eljárása, amely ugyancsak több országban szabadalommal védett. 1952-ben kapott Kossuth-díjat. 1985-től az MTA tagja.