Geológus, egyetemi tanár
1924-től a budapesti tudományegyetemen tanult, ahol 1928-ban természetrajz-kémia szakon végzett. 1929-ben bölcsészdoktori címet szerzett. 1935-ben ösztöndíjasként Spanyolországban végzett kutatásokat. Főként az üledékes kőzetek vizsgálataival foglalkozott, emellett rétegtani, tektonikai, ősföldrajzi, teleptani és vízföldrajzi megfigyeléseket végzett Budapest környékén és a bakonyi mangánérc-telepen. Új módszert dolgozott ki az anyagok mechanikai analízisére. 1938-tól a Magyar Földtani Intézet geológusa volt, 1943-ban egyetemi magántanári címet szerzett. Ebben az időben kőzettannal, geokémiával foglalkozott. Ritkaelem-, ásvány- és érckutatásokat végzett, a Velencei-hegységben hasadóanyag-kutatásban vett részt és térképezéseket végzett. 1949-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány-Földtani Tanszékén lett tanszékvezető egyetemi tanár. 1966-tól a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. Miskolcon megújította a szakképzést, fejlesztette a kutatómunkát, és élénk kapcsolatokat épített ki külföldi egyetemekkel.