Holland fizikus, zenetudós
Jáva szigetén született, 7 éves korában jött szüleivel vissza Hollandiába. Delftben szerzett bányamérnöki diplomát, utána Leidenben doktorált Hendrik Lorentz témavezetésével fizikából 1913-ban. Einstein, Rutherford majd William Bragg tanácsait meghallgatva képezte tovább magát, így az első világháború alatt már ő maga is oktathatott Leidenben az egyetemen. A háború után visszatért Delftbe, ahol gimnáziumban és az ottani műegyetemen is vállalt állást, de végül a Leideni Egyetemen kapott professzori kinevezést és itt működött csaknem három évtizeden át. Elméleti fizikai kutatásai során jutott el a nemegyensúlyi folyamatok tárgyalásánál azóta is sokat emlegetett "Fokker-Planck egyenlethez". Közben szerkesztett egy holland fizikai folyóiratot és múzeumigazgató lett a Leidentől nem messze fekvő Haarlemben. Széleskörű érdeklődését kielégítendő mélyedt el a második világháború elején Hollandiában megjelent "Huygens összes művei" huszadik kötetében, és itt talált rá Huygens zeneelméletére, a 31 fokú skálára. Az egyetem nem működhetett a német megszállás alatt, ő pedig teljesen elmerült ebben a zenei elméleti irányzatban. A háború után már nem is tért vissza a fizikához, hanem igyekezett a 31 fokú hangrendet népszerűsíteni, elterjeszteni az egész zenei világban. Haarlemben a múzeumban ma is őrzik az erre épített, általa tervezett "Fokker orgonát". (Dr. Radnai Gyula)