Vegyészmérnök, egyetemi tanár
Sopronban. 1953-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett, ezt követően tanársegéd lett a BME Vegyészmérnöki Karának Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszékén. 1982-ben doktori címet szerzett. 1963-tól öt éven át a Művelődési Minisztérium egyetemi főosztályának vezetőjeként a magyar felsőoktatás irányításában működött. 1968-ban visszament tanítani az egyetemre, ahol 1975-től tanszékvezetőnek, 1983-tól egyetemi tanárnak nevezték ki. 1981-82-ben a Vegyészmérnöki Kar dékánja, 1982-től 1987-ig rektorhelyettes, majd 1987 és 1990 között az egyetem rektora. Az irányító és nevelő-oktató munka mellett eredményes tudományos tevékenységet is folytatott. Legjelentősebb szabadalma a szorbitkristályosítás, a karbamid-zsírsav, karbamid-keményítő képzése és gyártása. Feltalálói tudományos munkásságát Állami-díjjal ismerték el.