Orvos, gyermekgyógyász
Pályáját a Stefánia Gyermekkórházban, a Gyermekklinikán kezdte, ifj. Bókay János idejében. 1916-1926 között a Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely (ma: Heim Pál Gyermekkórház) egyik osztályvezető főorvosa volt. 1926-ban megbízták az új, Madarász utcai Gyermekkórház szervezésével, igazgatásával, ahol csak 1929-ben kezdhette meg gyógyító munkáját. 1943 végén, az akkori jogfosztó törvények miatt nyugdíjazták. A háború a Péterfy Sándor utcai kórház rendelőintézetében dolgozott. Rendkívüli tanári címet kapott, kandidátus lett. Megválasztották a Magyar Gyermekorvosok Társasága elnökének. Tagja volt a Gyermekgyógyászat c. folyóirat szerkesztőbizottságának. Több könyvet írt, a legfontosabb: A gyermekorvoslás tankönyve, amiben Bókay János és Bókay Zoltán volt a társszerzője. A gyermekgyógyászatnak minden ágával eredményesen foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el az angolkór, a chorea minor és a tüdőgyulladás gyógyítása terén. A csecsemő- és gyermekgyógyászat területén nemzetközi hírnevet szerzett.