Svájci matematikus
1913-tól a Göttingen-i egyetemen tanult, ahol a kor legkiválóbb matematikusai voltak tanárai között. Doktori disszertációját differenciálgeometriai témában írta, ebben bevezette a Finsler-tér fogalmát. 1922-ben a kölni egyetemen habilitált. 1927-től a zürichi egyetemen tanított, ahol 1944-ben rendes professzor lett. Munkássága a differenciálgeometrián kívül kiterjedt a halmazelméletre, számelméletre és a matematika alapvető kérdéseire. Jelentős eredményeket ért el az úgynevezett halmazelméleti antinómiákkal kapcsolatban.