Német csillagász, matematikus
Mérnöki tanulmányokat végzett a charlottenburgi Műszaki Főiskolán, majd Göttingenben - többek közt Felix Klein professzornál - és Lipcsében matematikát, csillagászatot tanult. 1910-től a potsdami Asztrofizikai Obszervatóriumban kapott állást. Itt kapcsolatba került Albert Einsteinnel, s az általános relativitáselmélet kísérleti igazolásának problémájával kezdett foglalkozni. Elsőként javasolta, hogy a fénysugaraknak a gravitációs mezőben várható elhajlását teljes napfogyatkozások idején próbálják igazolni. 1921-22-ben Potsdamban a Nap-színkép vizsgálata céljából megtervezte a ma "Einstein-torony"-nak nevezett torony-teleszkópot. 1933-ban a nemzetiszocialista hatalom származása miatt eltávolította az intézettől. Először Törökországba ment, ahol megszervezte a modern isztambuli csillagvizsgálót, majd 1937-ben rövid ideig Prágában volt professzor. Csehország német megszállása elől 1939-ben Angliába emigrált, ahol a skóciai St Andrews Egyetemen matematikát, 1951-től csillagászatot tanított. Skóciai munkája idején a Finlay nevet használta. 1959-ben, nyugdíjazása után visszatért Németországba, a mainzi egyetem tiszteletbeli professzora lett. A skót Királyi Társaság tagja volt. (Bartha Lajos)