Kanadai matematikus
Kanadában végezte tanulmányait. Nyolcéves európai tanulmányút után Kanadába visszatérve 1902-től a Toronto-i egyetemen oktatott, 1914-től, mint professzor. Legfontosabb eredményeit az algebrai függvények elméletében érte el. Szívügyének tekintette a nemzetközi matematikai kapcsolatok fejlesztését és szervezését. Ezért 1931-ben kezdeményezte azt is, hogy - részben a Nobel-díjat pótlandó - alapítsanak nemzetközi díjat a kiemelkedő teljesítményt nyújtó matematikusok jutalmazására. Elképzelése az volt, hogy a díjakat egy nemzetközi bizottság javaslatára négyévente, a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson adják át 2-2 kutatónak (1966-tól a kitüntetethetők számát 4-ben maximálták).