Amerikai elméleti magfizikus
A City College of New Yorkban szerzett diplomát 1937-ben, majd az MIT-ben végzett posztgraduális tanulmányokat, ahol 1942-ben doktorált. Ettől kezdve a fakultás tagja maradt halálig. 1955-ben nevezték ki egyetemi tanárrá (full professzor), az ő kezdeményezésére létesült az MIT Elméleti Fizikai Központja, amelynek 1967-1973 között igazgatója volt. 1969-ben lett a National Academy of Sciences (USA) tagja. Számos tudományos közéleti tisztséget töltött be. Több magas kitüntetésben részesült, 1986-ban például megkapta a National Medal of Science legmagasabb amerikai tudományos kitüntetést. Nevéhez fűződik a közbenső mag képződésével létrejövő magreakciók statisztikus elméletének kidolgozása és alkalmazása (az ún. Hauser-Feshbach-modell), valamint a rezonanciareakciók tárgyalása a doorway, ill. hallway állapotok bevezetésével. Kevés olyan része van az atommag- reakciók dinamikai tárgyalásának, amelyhez nem járult hozzá alapvetően új és modern szemléletmódjával, valamint igen hatékony (Feshbach-féle) projekciós operátor formalizmusával.