Fizikus
Az MTA MFKI-ba 1970-ben került, ahol rövid elméleti munka után félvezető eszközök minősítő berendezéseinek kidolgozásával bízták meg. Kutatásai során a világító diódák degradációját tanulmányozva azonosította a sajáthibák és vakanciák szerepét. Érdekes eredményeket kapott a szilíciumra is, itt négy nagyságrenddel megnövelte a szénszennyezés koncentrációjának kimutathatósági határát. Ezeknek az eredményeknek máig ható szerepük van az általa kifejlesztett készülékek és elvek piaci sikerében. 1981-ben megszervezte a Félvezető Spektroszkópiai Osztályt, amely a félvezető mélynívó-spektroszkópia bölcsője lett. A mélynívók tranziens spektroszkópiájának elvét több ponton továbbfejlesztette, és először tette kereskedelmi forgalomba hozható műszer alapelvévé. Felismerte a mikrohullámú abszorpciós spektroszkópia elvét. Mérési módszereit folyamatosan fejlesztette, így 1987-ben bevezette az elektrolitikus konduktancia mérés elvét. Neki is köszönhetően az akkori MFKI-nak igen jó nemzetközi kapcsolatai voltak. Aktív résztvevője volt igen sok hazai és nemzetközi konferenciának.