Statisztikus
1828-ban végzett ügyvédként Pozsonyban. 1836-ban Pesten telepedett le és statisztikai munkásságot folytatott. 1843 és 1847 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület előadója, a Magyar Iparegyesület választmányi tagja, majd 1847-től aligazgatója, az ellenzéki Nemzeti Kör alelnöke. 1848-ban az Országos Statisztikai Hivatal vezetője volt, a szabadságharc után egy ideig bujdosnia kellett. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának vezetője volt. Kidolgozta az élettartam és a halálozás valószínűség-táblázatait. 1860-tól újságíróként működött, élete végén a Statisztikai Hivatal díjnokaként működött. Magyarország statisztikájának megalapozója volt. Forrásértékű munkáiban számba vette az ország anyagi és szellemi erőforrásait, bemutatta az államhatalmi és a kereskedelmi rendszert. Fejlődésében ábrázolta az ország helyzetét, összehasonlítva azt a külföldi viszonyokkal. Statisztikai munkáin kívül térképeket is kiadott. 1837-től az MTA levelező tagja volt, mivel azonban székfoglalót nem tartott, az Akadémia törölte tagjai sorából.