Botanikus, erdőmérnök, mikrobiológus, egyetemi tanár
A selmecbányai erdészeti főiskola elvégzése után 1913-1914-ben a berlini egyetemen tanult tovább, majd a bécsi tudományegyetemen 1920-ban bölcsészdoktori szigorlatot tett. Működését a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolán kezdte, 1923-ban a botanika rk., 1926-tól r. tanára. 1926-tól tanulmányutat tett a skandináv országokban, majd a norvég kormány meghívására részt vett egy lappföldi expedícióban. 1934-ben az algíri egyetem megbízásából É-szaharai tanulmányutat tett, 1936-ban a Francia Tudományos Akadémia megbízásából részt vett egy szaharai és szudáni expedíció vezetésében. 1951-től az MTA soproni talajbiológiai osztályának vezetője volt. Behatóan vizsgálta az erdei talajjal és biológiájával, valamint az erdei fák élettartamával kapcsolatos kérdéseket. Kimutatta a talaj periodikus változásai mögött álló törvényszerűségeket. A modern talajbiológia egyik nemzetközileg elismert megalapozója lett. Számos külföldi tudományos társaság tagja volt. 1954-től az MTA tagja.