Mérnök, geodéta, műegyetemi magántanár
Mérnöki diplomáját 1902-ben, műszaki doktori oklevelét 1906-ban szerezte. 1902-től a műegyetemen a geodézia tanszéken tanársegéd, majd adjunktus. 1906-tól az Állami Háromszögelő Hivatalban mérnök. A tudományos és gyakorlati geodézia minden területét művelte. Az elsők között ismerte fel és propagálta az Eötvös-féle ingamérések geodéziai jelentőségét. Újjászervezte a magyarországi geodéziai felmérést, kidolgozta a kataszteri felmérés új hengervetületi módszerét, több új földmérési műszert szerkesztett. Hivatali szabályzatokat, szakkönyveket írt, előadásokat tartott országszerte. Elnyerte a Mérnökegyleti aranyérmet és a Hollán-pályadíjat. 1919 után nyugdíjazták, el kellett hagynia az országot. Emigrációja alatt is kapcsolatot tartott a geodézia tudósaival világszerte. Hazatérve, a katonai Állami Térképészet tudományos főmunkatársaként dolgozott haláláig. A róla elnevezett emlékérem és az Országházzal szemben, a Földművelésügyi Minisztérium árkádsorában állított szobra is őrzi emlékét.