Orvos, orvostörténész, egészségügyi szervező
Pályáját patológusként kezdte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében. Patológusként a gyakorlati patológiát s az ezzel összefüggő kutatást művelte. Az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet (ORFI) igazgató főorvosa, a Reumatológia-Balneológia-Allergológia c. szaklap megindítója, ő honosította meg Magyarországon az orvosképzés és továbbképzés egyik igen hatékony eszközét, a kliniko-patológiai konferenciák rendszerét. Működése alatt jött létre a reuma tanszék. Az ORFI-ban létrehozta a rehabilitációs részleg osztályait. Döntő szerepe volt az Orvostörténeti Könyvtár és a Semmelweis Múzeum létrehozásában, fejlesztésében. Működése idején kezdett kibontakozni a fürdőorvoslásból a klinikai reumatológia, a tudományos szemlélet, többek között éppen a patológia eredményeinek következetes alkalmazásával.