Kohó- és bányamérnök, akadémiai tanár
1888-tól 1891-ig a selmeci akadémia hallgatója volt. A fémkohászati szakon végzett, később bányászatból is diplomázott. 1892-ben lett asszisztens Selmecbányán, 1894-95-ben az aacheni műegyetem tanársegédje a fémkohászati tanszéken. 1895-ben Vesztfáliában és Belgiumban, majd Svédországban tanulmányozta a fémkohászatot. 1895-től a selmeci kohóhivatal mérnökeként dolgozott. 1905-től haláláig a selmeci főiskola II. gépészeti tanszékének rendes tanára, illetve vezetője volt. Számos publikációja jelent meg. A színesfémkohászatot bemutató monográfiáját korai halála miatt nem tudta befejezni. Munka közben érte halálos baleset. Síremléke a selmeci evangélikus temetőben áll.