Német fizikus
Szüleinek halála után egy kereskedő mellett volt tanuló Amsterdamban. A gyakorlati természettudományok érdekelték. Kísérleti eszközök készítésével és üvegfúvással foglalkozott. Ő készített először megbízható hőmérőket, 1714 és 1715 között borszesszel, ezután pedig higannyal töltve. Hőmérsékleti skáláján Fahrenheit 0-val azt a pontot jelölte, amely az 1709. évi leghidegebb hőmérsékletnek felelt meg, az emberi test hőmérsékletét pedig 96 foknak választotta. Így a víz fagypontja 32-nek, forráspontja pedig 212 foknak adódott. Kísérleteivel kimutatta, hogy a folyadékok forráspontja a légköri nyomással változik, ennek alapján szerkesztett a légnyomás mérésére termo-barométert. Folyadékok sűrűségének mérésére hidrométert konstruált. Ő volt az első, aki a vizet a fagypont alá tudta hűteni anélkül, hogy az megfagyott volna (túlhűtés). Életének legnagyobb részében Hollandiában élt, de sokat utazott, többek között meglátogatta Koppenhágában Ole Rømer dán csillagászt. Angliában a Royal Society tagjának választotta. A Fahrenheitről elnevezett hőmérsékleti skálát még ma is használják, főleg angol nyelvterületen.