Geofizikus
1933-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet a budapesti tudományegyetemen. A MAORT (Magyar Olajipari Rt.) alkalmazásába került és bekapcsolódott a dunántúli geofizikai kutatásokba. 1938-ban a Graz környéki Eötvös-inga méréseket irányította. Külföldi tanulmányutakon vett részt. A 40-es években az egész Dunántúlra kiterjedő gravitációs alaphálózatot létesített. A MAORT államosítása után az Eötvös Loránd Geofizikai Intézethez került, ahol a gravitációs osztály vezetője lett. A Nagylengyel környéki gravitációs kutatásainak eredményeként kőolajmezőt tártak fel, ezért 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1959-62-ig Kínában volt geofizikai tanácsadó. Hazatérése után az OKGT (Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt) geofizikai kutatási üzemének gravitációs osztályát vezette 1970-ig. Ezekben az években fő kutatási területe a közép-európai kéregszerkezet gravitációs anomáliák alapján történő vizsgálata.