Amerikai geofizikus, oceanográfus
Farmercsalád gyermeke volt. A Houston-i Rice Egyetemen végezte tanulmányait, 1930-tól a Lehigh Egyetem tanára volt. Itt kezdett foglalkozni a földrengéshullámok terjedésének vizsgálatával. 1940-től a Woods Hole Tengertani Intézet munkatársa, 1944-től a Columbia Egyetem professzora, majd 1949-ben emellett az általa szervezett Lamont-Doherty Geofizikai Obszervatórium első igazgatója. Számos tengerkutató expedíció tudományos irányítója. Tevékenységében kiemelkedő a tenger-mélység, és a tengerfenék üledékrétegének ultrahanggal végzett vizsgálata, majd a tengerfenék, ill. óceáni aljazat mélyfúrásainak tanulmányozása, ennek alapján az Atlanti óceán fenekén emelkedő hátság felismerése. A földrengéshullámok terjedése segítségével tanulmányozta a földkéreg vastagságát az óceáni medencék alatt. A rengési hullámok kiértékelésé alapján a Föld belső szerkezetének modelljét is vizsgálta. A tengeri üledék-vizsgálatok alapján elemezte az eljegesedési és jégmentes időszakok (jégkorszakok) időrendjét. Sok tanulmánya jelent meg, több könyv szerzője és társszerzője, számos akadémia és tudományos társaság tagja, sok kitüntetésben részesült (többek között az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérme). Emlékére alapították a kiemelkedő geológiai eredmények jutalmazására a Ewing-érmet, nevét egy tengerkutató-hajó viseli. (Bartha Lajos)