Amerikai fizikus
A nukleáris gyógyászat egyik első kutatója. 1932-ben doktorált a CalTech-en, 1934-től a MIT tanára, 1945-től nyugdíjazásáig professzora volt. Már egyetemi évei alatt vizsgálta az akkoriban népszerű rádiumtartalmú gyógyszerek élettani hatásait. A MIT-en folytatott kutatásai során 1941-ben egy tízmilliomod grammban határozta meg a rádiumnak azt a legnagyobb mennyiségét, amelynek hatását az emberi szervezet károsodás nélkül elviseli. A radiológia területén tett legnagyobb jelentőségű munkája a radioaktív jódizotóp alkalmazása a pajzsmirigy működésének vizsgálatában. Az 1940-es évek elején több tanulmányt publikált, melyekben a radioaktív izotópok geológiai alkalmazásának lehetőségeit fejtette ki, pl. a kőzetek korának meghatározását a tórium, ill. a kálium bomlása alapján. Ezeket a módszereket azóta széles körben alkalmazzák. Élete során számos kitüntetést kapott, így pl. 1990-ben elnyerte a Fermi-díjat is. (Piriti János)