Svájci fizikai kémikus, Nobel-díjas
A Zürichi Műszaki Egyetemen végzett 1957-ben majd fizikai kémiából doktorált 1962-ben. Az Egyesült Államokban dolgozott, majd 1968-ban visszatért Svájcba, 1998-ban vonult nyugdíjba a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) professzoraként. A magmágneses rezonancia tanulmányozásában ért el jelentős sikereket, eredményeivel jelentősen hozzájárult az orvosi mágneses rezonancia tomográfia (MRI) kifejlesztéséhez. Tagja volt az ETH Kutatási Tanácsának, a Svájci Tudományos Tanácsnak, valamint több tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának is. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, megkapta a kémiai Wolf-díjat, a Horwitz-díjat, és 1991-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki "a nagyfelbontású magmágneses rezonancia-módszer kifejlesztéséhez történt hozzájárulásáért". (Piriti János)