Amerikai fiziológus, Nobel-díjas
Kémiai és orvosi diplomát szerzett és a Johns Hopkins University élettani intézetében dolgozott 1906-ig. Ekkor nevezték ki a Wisconsin orvosi egyetem élettanprofesszorává, majd 1910-ben St. Luisban a Washington egyetem élettanprofesszora és a tudományos akadémia tagja lett. Az idegtevékenységgel kapcsolatos kutatásait Herbert Gasserral együttműködve végezte. Gasser egyik tanítványa volt a Wisconsini Egyetemen, Madisonban. Erlangert professzorrá nevezték ki a St. Louis-i Washington Egyetemre 1910-46 között. Nem sokkal később Gasser csatlakozott hozzá, és azt kezdték tanulmányozni, hogyan lehetne a fiziológiai kutatásokban felhasználni az elektronika nemrégen kialakult tudományát. 1944-ben Gasserral megosztva megkapta az élettani-orvostudományi Nobel-díjat azért a felfedezésért, hogy az idegrostoknak ugyanazon az idegkötegen belül különböző funkciójuk van.