Botanikus, történetkutató, filológus
1823-ban a pesti egyetemen filozófiából doktorált. 1828-ban a bécsi udvari könyvtárban nyert alkalmazást; az ókori latin klasszikusokkal, középkori latin szerzőkkel, a kínai nyelvvel (ő írta német nyelven az első kínai nyelvkönyvet) és magyar történeti forrásokkal foglalkozott. Érdeklődése mindinkább a botanika felé fordult. 1836-ban a bécsi udvari természetrajzi múzeum növénytani gyűjteményének őre lett. Új növényrendszere általános elismerést váltott ki. Ebben először osztotta fel a növényvilágot telepes és száras növényekre. 1840-ben a bécsi egyetem növénytan tanárává és a botanikus kert igazgatójává nevezték ki. Tagja volt az osztrák és a német parlamentnek. A forradalmi fiatalok fellépése miatt elmenekült Bécsből, és csak 1848 késő őszén tért vissza. A magyar történeti források kutatása miatt az udvar magyar-barátsággal vádolta, ezért öngyilkos lett. Nagy értékű (36000 Ft) könyvtárát és növény gyűjteményét már korábban az államnak ajándékozta.