Német csillagász
1811-től kezdve Göttingenben Gauss vezetése alatt dolgozott. 1816-ban a Gotha melletti csillagvizsgáló intézetben segéd lett, 1817-től kezdve pedig a csillagvizsgálót önállóan vezette. 1825-ben Berlinbe hívták, az itt fölállítandó csillagvizsgáló igazgatójának. A Die Entfernung der Sonne című két értekezésében földolgozta az 1761. és 1769. évi két Vénus-átvonuláson tett észleléseket. Ő határozta meg a Pons által felfedezett és később Enckéről elnevezett üstökös pályáját. 1826-tól tanított csillagászatot a berlini egyetemen. 1844 után mint az egyetem egyetlen asztronómiai professzora, a később híressé vált csillagászok egész nemzedékét bocsátotta útjára, nemcsak csillagásznak volt kiváló, hanem tanárnak is. Az ő tanítványa volt Konkoly Thege Miklós és többek között J. H. Mädler, J. G. Galle.