Német bakteriológus, Nobel-díjas
1878-ban szerzett orvosi diplomát szerzett. Kilenc éven át egy berlini kórházban dolgozott, majd a berlini Egyetemen tanított. 1890-ben kezdett el együtt dolgozni Robert Kochhal a tuberkulózis, a kolera és más betegségek vizsgálata kapcsán. Emil von Behring német immunológussal való együttműködése során kifejlesztett antiszérumot a diftéria ellen, amivel passzív immunitást lehetett szerezni e súlyos fertőző betegséggel szemben. Az immunológiával való foglalkozása során kifejlesztette az immunitásnak egy elméletét is. 1910-ben a japán Sahachirō Hata-val felfedezte a Salvarsant, a szifilisz ellen hatásos arzénvegyületet. Munkásságával jelentősen hozzájárult a kemoterápia fejlesztéséhez is. 1908-ban Ilja Mecsnyikovval megosztva Nobel-díjat kapott a szérumkezeléssel kapcsolatosan végzett munkájáért.