Mérnök
Budapesten elvégezte a felsőipariskolát. Ezután hajógépész volt. 1923-tól a Magnezitipari Tűzállóanyaggyárban műhelyfőnök, majd műszaki tisztviselő, 1953-tól nyugalomba vonulásáig (1962) főmérnök. 1950-ben egy gyári munkacsoport élén kidolgozta az új gyárrész műszaki és technológiai terveit, majd vezette felépítését és üzembe helyezését, az új gyárrész részére hidraulikus téglaprést tervezett. Munkatársaival új típusú bázikus tűzálló téglát és kemencefalazási eljárást dolgozott ki, melyet 1961-ben szabadalmaztak. 1955-ben Kossuth-díjat kapott.