Német matematikus
Münchenben doktorált 1879-ben, Felix Klein vezetése mellett, majd Lipcsében Klein asszisztense volt. 1884-ben professzornak nevezték ki a müncheni Polytechnikumba, itt oktatott pályafutása végéig. 1900-ban az intézetet az ő igazgatása alatt emelték egyetemi rangra. A Technische Hochschule-nak két ízben is rektora volt. Jelentős szerepet játszott a müncheni Deutsches Museumnak, a világ legnagyobb technikai múzeumának alapításában (1903). Legfontosabb matematikai eredményeit a kombinatorikus csoportelmélet, a topológia és a potenciálelmélet terén érte el. Elsőként fogalmazta meg az absztrakt csoport definícióját a ma is használt értelemben. Az ő szerkesztésében kezdődött meg Kepler összes munkáinak kiadása.