Orvostörténész, jogász
Tanulmányait Pozsonyban végezte. 1929-ben jogi doktorátust, 1934-ben Kassán ügyvédi oklevelet szerzett. Egyetemista korától részt vett a felvidéki magyar nemzeti mozgalomban. 1945 után bebörtönözték, jogi pályáját nem folytathatta. Zenetanárként és fizikai munkásként Nagymegyeren, majd Pozsonyban dolgozott. 1962-től orvostörténelemmel kezdett foglalkozni. Nagy nyelvtudásának köszönhetően hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert. Rendszeresen publikált az Orvosi Hetilapban, az Orvostörténeti Közleményekben is. Az 1960-as években a Szlovák Tudományos Akadémia Technikatörténeti Intézetének munkatársa lett. Fő kutatási területei a nagyszombati orvosi kar (1770-77) története, a külországokban tanult magyar orvosok tevékenysége, a Felvidék egészségügyének, orvosi közigazgatásának kérdései voltak. A Nemzetközi Orvostörténeti, ill. a Gyógyszerészettörténeti Társaság, a londoni Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia tagja.