Francia fizikus, matematikus, filozófus, tudománytörténész
1882-ben az Ecole Normale Supérieure-ben tanult. 1887-ben doktorált matematikából Lille-ben, 1893-ben Rennes-ben dolgozott. 1894-1916-ig a Bordeaux-i Egyetem professzora volt. 1913-tól a Francia Tudományos Akadémia tagja. A termodinamika, a viszkozitás és a hidrodinamika terén érte el legfontosabb eredményeit. Gibbstől függetlenül levezette a termodinamikában ismert Gibbs-Duhem egyenletet. Vizsgálta az oldáshőket, hígítási hőket, a gázelegyek cseppfolyósítását, az elegykristályokat képező elegyek fázisdiagramjait. Tudománytörténeti kutatásokkal foglalkozott, intenzíven tanulmányozta Galilei és Newton munkásságának középkori előzményeit és gyökereit. Nevéhez fűződik a tudományfilozófia területén a Duhem-Quine tézis.