Zoológus egyetemi tanár
1913-tól Eötvös-kollégistaként folytatta tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán természetrajz-földrajz szakon. Tanári oklevelét 1920-ban szerezte meg. 1922-ben a szegedi egyetemen avatták doktorrá. 1919-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársa lett, itt működött 1934-ig. 1934-ben nevezték ki a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán egyetemi tanárrá és megbízták az Állatrendszertani Intézet megszervezésével. Itt dolgozott haláláig. Fő kutatási területe az ízeltlábúak volt, elsősorban a bogarak, majd behatóbban a rákcsoportok. Ő alkalmazta hazánkban először a matematikai módszereket a rovarok variációs vizsgálatánál. Ő indította meg hazánkban a rendszeres állatrendszertani és állatföldrajzi egyetemi oktatást. 1958-tól 1970-ig vezette az alsógödi Dunakutató Állomást. Az aggteleki Baradla-barlangban létesült (1958) barlangi laboratórium munkáját is haláláig irányította. Számos neves zoológust indított el pályáján. 1932-től az MTA tagja volt. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza. 1954-ben újra levelező, majd 1964-ben rendes taggá választották, 1989-ben az MTA rehabilitálta, azaz megsemmisítette a tanácskozó taggá való visszaminősítést.