Orvos, belgyógyász, egyetemi tanár
Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1920-ban a Budapesti II. Kerületi Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán folytatta tanulmányait. Egyetemi évei alatt egy szemesztert a Bécsi Egyetemen töltött. 1926-ban avatták doktorrá, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Belklinikáján kezdett el dolgozni. 1931-1932-ben állami ösztöndíjjal volt az Aberdeeni Egyetem élettani intézetében vendégkutató. Hazatérése után az Egyetem gyógyszertani és kórtani intézetének tanársegédje, majd 1934-ben visszatért a belklinikára, ahol előbb adjunktusként, majd laboratóriumvezetőként dolgozott. 1946-ben koholt vádak alapján "B" listázták, majd két év után rehabilitáltak és az Egyetem Kórélettani Intézet igazgatójává nevezték ki 1950-ben. Kutatási területe a kórélettan, a diabetes, a pajzsmirigy működése, valamint az élő szervezetek különböző belső szabályozásai (hő- táplálék- és légzésfelvétel). A pécsi orvostudományi képzés egyik legjelentősebb képviselője. 1961-1964 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem általános rektorhelyettese, majd 1967-ig az egyetem rektora. 1963-1971 között országgyűlési képviselő volt. (Dr. Josef Makovitzky)