Kísérleti fizikus, címzetes egyetemi tanár
1938-42-ig matematika-fizika szakos tanárjelölt a Ferencz József Tudományegyetem Matematikai- és Természettudományi Karán Szegeden. Hallgatóként Gombás Pál, majd Fröhlich Pál professzorok hívták dolgozni a Kísérleti Fizikai Intézetbe. Az egyetemi évek alatt és után középiskolákban tanított matematikát és fizikát.1950-ben került a Budó Ágoston által vezetett Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékére, ahol 1989-ig dolgozott. A kezdeti években tanszékvezető-helyettesként a háborúsévek okozta nehézségek miatt sok feladat hárult rá: az egyetemi oktatás kellő színvonalra való emelése, továbbá a kutató munka megszervezése, a kutató laboratóriumok megfelelő felszerelése. A kutató munkájában a molekuláris lumineszcencia vizsgálatában ért el nemzetközileg is jegyzett eredményeket - legtöbb esetben saját építésű mérőberendezéseken. 1968-ban a fizikai tudomány kandidátusa fokozatot szerzett. Ebben az évben nevezték ki egyetemi docenssé. Részese volt a lézerkutatás elindításának Szegeden. Élete legfontosabbnak tartott területe az oktató munka volt. Előadásokat tartott biológus, vegyész, gyógyszerész, fizikus és fizika tanárszakos hallgatóknak, 1970-től pedig az elektromosságtan, fénytan, atomfizika főkollégium előadója 17 éven keresztül. 1989-től az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéken címzetes egyetemi tanárként oktatott 96 éves koráig. Több egyetemi tankönyv, jegyzet szerzője, társszerzője. Óráin a szigorú szakmai követelmények mellett a tananyagon kívül többet, mást is adott tanítványainak, irodalom, történelem, zene, latin közmondások színesítették előadásait. Önzetlen, segítőkész tanár volt. Az SZTE TTIK- n az arany-, gyémánt- és rubindiploma után 2019-ben gránitdiplomát kapott. Legmagasabb kitüntetései: József Attila-emlékplakett (1986), Felsőoktatásért Emlékplakett (1998), Szegedért Emlékérem (2010), Marx György Felsőoktatási díj (2016), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2017). (Dr. Bálint Erzsébet)