Magyar születésű német vegyészmérnök, elektromérnök, műegyetemi tanár
Hannoverben, majd 1895-1900 között Göttingenben tanult és az utóbbi helyen Walter Nernst munkatársa is volt. 1901-től a Siemens & Halske cégnél telefonkábelek fejlesztésén dolgozott. 1905-től 1907-ig Walter Nernst utódaként professzorként Göttingenben a fizikai kémiai intézetet vezette. 1907-ben a charlottenburgi műszaki főiskola professzora lett Berlinben. Itt 1919-ben egy új fizikai kémiai és elektrokémiai intézetet alapított. Nevéhez fűződik a kvadráns elektrométernek továbbfejlesztett, a korábbiaknál érzékenyebb változata.