Csillagász, napfizikus
A budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetemen tanult, majd a zürichi Szövetségi Csillagvizsgálóban ösztöndíjasként ismerte meg a napkutatás akkor legkorszerűbb módszereit. 1940-48 között a kolozsvári Egyetemi Csillagvizsgáló vezetője, egyetemi tanár. 1948-ban a Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársa, megszervezi és felszereli a II. Napfizikai osztályt. Ezt 1957-ben az MTA Napfizikai obszervatóriumaként Debrecenbe költöztetik, Dezső Lóránt 1982-ig igazgatója, majd haláláig tudományos tanácsadója. A napfoltok észlelésével és elemzésével foglalkozott. Az obszervatóriumban a napfoltok helyzetének ill. területének fotografikus megfigyelését választotta. E téren olyan eredményesen tevékenykedett, hogy 1976-tól átvette az addig Greenwichben szerkesztett napfolt-katalógus összeállítását. Eredményei alapján a Nemzetközi Csillagászati Unió a debreceni méréseket tekinti világviszonylatban egyedüli asztrometriai pontosságú napfolt-kimérések forrásául. Az észlelések kiterjesztésére Gyulán fiókobszervatóriumot létesített. Nagy munkával összegyűjtötte korábbi magyar napészlelések dokumentumait. Értékes munkát végzett a csillagászat történetének kutatásában is. (Bartha Lajos)